– Mikor 2003 júniusában Mezőtúrra érkezett a sokak által Magyarországon is igen kedvelt Sepultura brazil zenekar, a turnébuszból leszálló – köztudottan fociőrült – Igor Cavalera dobos egyből leimádkozta rólam a 2001-es bajnokság utolsó meccsén Kriston Attilától rekvirált ferencvárosi nadrágomat, és olyanynyira ragaszkodott a Ferencváros szereléséhez, hogy még a fellépés előtt Budapestről hozattunk neki az Aryan Greens egyik alapítójától egy dresszt is, hogy abban tudja végigdobolni a koncertjüket. Mint mondta, egyedül a Fradit ismeri Magyarországról, neki ez jelenti Magyarországot, és az európai csapatok közül is a Ferencvárost szereti. Azt hiszem, ez mindent elmond arról, hol helyezkedik el az FTC a világ labdarúgótérképén – vág bele mondanivalójába Országh Tamás, az Aryan Greens elnevezésű ultracsoport egyik vezetője. Egy IX. kerületi kiskocsmába megszervezett beszélgetésünkre pedig magával hozta a kapu mögötti – B-közép, illetve „tábor” néven is emlegetett – szektorból ismert Scheffer Bencét, a Green Monsters meghatározó tagját is.
Találkozásunkkor azonban leszögezik: szívesen beszélgetnek velünk a ferencvárosi ultrákról, ám mivel köztudottan a Fradi a legnépszerűbb magyar klub, és értelemszerűen itt van az egyik legnagyobb szurkolói csoport, ezért bizonyos dolgokban csak saját véleményüket mondják el, ami nem minden esetben tükrözi a Ferencváros-szurkolók egészének álláspontját.
Arra a kérdésünkre, hogy mi az a pont, amelyen túl már többek, mint az átlagos Fradi-szurkolók, Tamás az első – neveltetéséből, családi hagyományaiból eredő – meghatározó fociélményét, míg Bence a közösség iránti vágyat említi. Abban azonban egyetértenek, hogy ultrának lenni beállítottság kérdése is.
– Ráadásul, mint az mindenki számára világos, a magyar ultrák politikailag deklaráltan nem a baloldalhoz húznak – veszi át a szót Országh Tamás. A ferencvárosi ultrák politikai szócsöveként és szélsőséges nézeteiről is ismert Aryan Greens („Árja Zöldek”) csoport tagja a stadionbeli politizálásról szólva elmondja, a szurkolással természetesen együtt jár a politikai szlogenek, aktuális közéleti témák megjelenése a lelátókon. – Ez olyan dolog, amit nem lehet és nem is szabad kikerülni – véli a fiatalember, aki ugyanakkor leszögezi, annak ellenére, hogy a szurkolói csoportok egytől egyig jobboldali érzelműek, egyetlen magyar politikai párt mellett sem állnak ki hivatalosan és nem hivatalosan sem, azokkal összefonódni nem akarnak. Tamás szerint fontos megemlíteni, hogy a szurkolóközösségek elsődlegesen a magyarság mellett állnak ki, olyan régi elvekért, amelyek életben tartják, ápolják nemzettudatunkat. Mindebbe pedig az olykor ki nem mondott, ám sokakat foglalkoztató társadalmi bajok, visszásságok, szókimondó igazságok ugyanúgy beletartoznak.
Az ultrák operatív felosztásáról szólva a két fiatalember arról tájékoztat, hogy a csoportok már-már piramisszerű rendszerben működnek együtt, szurkolói rendszerbe tagozódnak, amelyek vezetőségi tagjaikat az egyes csoportokból választják. A Green Monsters (1995) és a Stormy Scamps (1998) gyakorlatilag több mint egy évtizede a két legmeghatározóbb ultracsoport, ők irányítják a tábort, ők azok, akik a meccsek alatti lelkes buzdításukkal soha nem lankadnak, mindenhová elkísérik a csapatukat, az aktuális közéleti témákra mindig reagálnak, ám politikai szempontból sokkal inaktívabbak, mint mondjuk az ezért felelős Aryan Greens-esek. Ez a politikai aktivitás pedig egyes esetekben igencsak a szélsőjobb legszéléhez hasonlít. Országh Tamás azonban nem így látja:
– Az Aryan Greensről köztudott, hogy a húszas-harmincas évek patrióta gondolkodásával egyetért. Mi Prohászka Ottokár és a hozzá hasonló ideológiájú emberek mondanivalóját és gondolkodását mélyen tiszteljük, és ahol lehet, azt követjük. A nemzetiszocialista gondolkodást meghagyjuk a németeknek – mondja Országh, hozzátéve, hogy minden olyan gondolkodásmódot gyűlölnek, amely az anyaország és a Kárpát-medence ősi népét bármi módon megpróbálja ellehetetleníteni jogrendjében és vallásában, szabad gondolkodásában, kultúrája gondozásában. Az antiszemitizmus helyett inkább az anticionizmus kifejezést tartja megfelelőnek, minthogy jelenleg szerinte a legnagyobb veszélyt hazánkra nézve a cionizmus és a liberális gondolkodás jelenti.
A csoportok átjárhatóságával kapcsolatban Scheffer Bence megjegyzi, a többség általában a kapu mögött, a B-középben kezdi, de ha valaki kitartó, nem morzsolódik le, tettekben is jelen van, és tényleg szívvel-lélekkel kiáll a Ferencváros mellett, akkor később lehetősége lesz valamelyik csoporthoz is csatlakozni.
Nem mehetünk el persze amellett, hogy a Fradit 2006-ban kizárták az első osztályból, és a fiúk három szezonon keresztül az NB II. Keleti csoportjában voltak kénytelenek játszani, így a megszokott közegből kiesve például Vecsésre vagy Baktalórántházára kellett idegenbe menniük, ami igencsak kellemetlenül érintette az ultrákat is. Bence és Tamás azonban kiemeli, valóban nem volt felemelő ennek tudata, de soha ilyen sokan nem vettek még részt másodosztályú idegenbeli túrákon. Az ultrák ezzel is bizonyították, hogy kiállnak a Ferencváros mellett, amelyre úgy tekintenek, mint egy eszmére és életérzésre. A klub gazdasági vezetőiről, irányítóiról azonban igen lesújtó véleménnyel vannak. Tamás, hogy finoman fogalmazzon, csak annyit mond, a jelenlegi vezetés nem tiszteli a csapat múltját, nem tiszteli azokat az embereket, akik életüket, tehetségüket adták a zöld-fehér mezért. A tulajdonoscsere sem oldott meg semmit – mutat rá az Aryan Greens oszlopos tagja, aki szerint ma a Fradiból egyszerű Sheffield United-fiókcsapatot akarnak varázsolni, ahonnan minden indok nélkül elzavarják a saját nevelésű ifiket, fiatal játékosokat, míg olyan futballistákat szerződtetnek, akik saját hazájukban sem állják meg a helyüket.
– Elmérgesedett a helyzet, nemcsak a mostani, Berki Krisztián-féle vezetéssel, de korábban, Szívós István és Furulyás János idején sem voltunk puszipajtások – mondja Országh Tamás, aki szerint a Fradi érdekeit semmibe vevő vezetők – akik még mindig a Fradiból akarnak meggazdagodni – ténykedései már-már katasztrofális helyzetbe sodorják a klubot. Bence a klubvezetés és az ultrák harca kapcsán ugyanakkor megjegyzi, hogy amikor kitiltották őket a stadionból, sokan kiálltak mellettük, nem mentek el a meccsekre, hanem szolidaritást vállaltak velük a mérkőzések alatt a stadionon kívül, ez idő alatt a kapu mögötti szektorok üresek voltak. A fiatalember úgy véli, ebben van a Fradi szíve és lelke, itt látszik, milyen sokan állnak ki mellettük, milyen sokan érzik magukénak a ferencvárosi tábor légkörét, közösségét. Nem beszélve a számtalan külföldi szimpatizánsról – teszi hozzá Tamás –, akik például Csehországból, Lengyelországból, Angliából vagy Ausztriából csak a Fradi kedvéért ruccannak át egy-egy meccsre Magyarországra. Van olyan cseh srác, aki otthon nem is jár mérkőzésre, de a Fradi, az igen, az más – mondja Országh, aki ultraszemmel nézve arra is büszke, hogy a Ferencvárosnak sikerült Magyarországon azt elérnie, hogy valóban többgenerációs ultracsoportokat hozzon létre, ami biztosítja a szurkolói magok jövőbeni utánpótlását is.

(Magyar Nemzet)