Fradi futball legenda - az FTC színeiben ő a negyedik játékos, aki elérte a háromszázadik bajnoki mérkőzést. Ősfradista, egész életében csak FTC-mezben játszott!

Illetve kezdetben az “átkeresztelt” trikóban: - 1952-ben leadtam az igazoláshoz szükséges három fényképet - Száger Misi bácsi pedig - az első edzőm Ő volt - dörmögve mondta: “Elférsz a többiek között”. Elfértem, hiszen a Kinizsi ifivel két bajnokságot is nyertem. Az ifjúsági válogatottban csak egyszer játszottam, hiszen az utánpótlásba (7), a B-válogatottba (9) és az olimpiai válogatottba (10) rendre meghívásokat kaptam. Először persze a Fradiban kellett bizonyítanom. Tudtam, hogy nem vagyok született zseni, csak azzal emelkedhetek ki a társaim közül, ha kétszer annyit futok, mint a többiek. Rengeteget túlóráztam, egy-egy mozdulatot, elfutást százszámra végeztem. A szélről történő beadásoknál a társak csak kiáltottak, hogy “Matyi”, és én már íveltem is a labdákat …

Becenevem politikai eredetű. Az ötvenes években a Rákosi névhez a Matyi dukál! Már az iskolában rám ragadt ez a név, azóta is viselem. Kezdetben bosszantott, hogy mindenki ezzel zrikált, idővel már oda sem figyeltem, ha netalán valaki Gyuszinak szólított …

- Edzőid közül kire emlékszel szívesen?

- Mindegyik mesteremtől kaptam valamit, amit kamatoztatni tudtam játékos, majd edzői pályafutásom során. Száger Misi bácsi megtanított a klubszeretetre, a bajtársiasságra, becsületre és természetesen a futball ábécére. Tátrai Sanyi bácsitól az “egy mindenkiért, mindenki egyért” jelszót rögzítettem magamban. Csanádi Feri bácsi tett be először a felnőtt csapatba. Még ifjúsági korú voltam, de volt bátorsága egy zöldfülűt a pályára küldeni. Örökké hálás vagyok neki, mert ezzel életem nagy vágyát valósíthattam meg, pályára léphettem a nagyhírű Ferencvárosban. Tőle tanultam meg, hogy nem szabad egymást becsapnunk - sem az edzésmunkában, sem a játékban. Mészáros Dodó bácsi és Lakat Karcsi bácsi sokat mesélt a híres Fradi-szívről, a ferencvárosi hagyományokról. Úgy érzem, hogy pályafutásom alatt mindezekhez méltó voltam.

Amire még nagyon büszke vagyok, a válogatottság! Nem volt könnyű abban az időben bekerülni a csatársorba, ahol Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi alkotta az ötösfogatot. Én bekerültem - összesen 41 alkalommal. Ott lehettem két világbajnokságon. Előbb 1962-ben Chilében, majd 1966-ban Angliában. Nekem minden mérkőzés élmény volt, hallgatni a Himnuszt, játszani a címeres mezben … Kár, hogy nem tudtam több alkalommal bekerülni a legjobbak közé. Szép lett volna az 50. válogatottság …

A Fradi “szívembere” 500. Fradi-meccsét 1972-ben játszotta, és még ugyanebben az évben visszavonult. Azonnal a Fradi ifi csapat edzőjeként szolgálta tovább a klubot, amely tiszteletére 1975-ben búcsúmérkőzést is rendezett. Tulajdonképpen egy távoli túrával (Japán) és ezzel a gálameccsel zárult nem mindennapi gazdag játékos pályafutása.

- Eszedbe jut-e néha a negyedszázaddal ezelőtti búcsúmérkőzés?

- Igen, hiszen tudtam, hogy életem egy szép korszaka befejeződött. Először én, azután Novák, majd Albert vonult vissza. Szóval egymást várva készültünk a búcsúra, a jutalomjátékra. Jutalom? Napjaink fiataljainak elmondhatom, hogy egy fillért sem kaptunk, szó szerint csak jutalmakat vehettünk át. De hát akkor ez is nagy dolognak számított …

- Legkedvesebb ifi, majd felnőtt csapatbeli edzői élményed?

- Már 1972-ben átvettem az ifi csapatot, és 1974-re elértük a bajnoki címet. “Öreg” edzőként, amikor Veszprémben, az ezüstérmes Fradi mestereként a szurkolók vállra emeltek, majd a levegőbe dobáltak, és nagy örömömre nem hagytak leesni. Igaz, hogy FTC bajnokcsapat edzője soha nem lehettem, de levegőbe dobálva ünnepeltek! Azt hiszem, hogy ez sem mindennapos esemény - az én életemben pedig felejthetetlen boldogság.

- Fájó esemény, kudarcélmény?

- Sajnos egy soha be nem hegedő sebet kaptam az 1989-90-es bajnokság végén. A harmadik helyen végeztünk, és bár ígéretet kaptam arra, hogy ha dobogósak leszünk, a klubnál maradhatok, ha nem is az első csapatnál. Nos, a sikernek számító helyezés ellenére semmilyen szerződést nem kaptam, egy levél kíséretében (!) finoman elküldtek kedvenc klubomtól.

- Az évek múltak, több helyen is megfordultál, hogyan kerültél vissza az FTC-hez? Ki szorgalmazta, hogy te legyél a Fradi ifi edzője?

- Vincze Géza, az ifi 1. edzője telefonon hívott, hogy jövő héten utazik Kuvaitba, és ha akarok a helyére lépni, nos visszajöhetek a Fradiba. Ezúttal is köszönöm neki ezt a lépést, szerintem így is bizonyította, hogy igazi Fradista. Pedig sokan nem szeretik, de nekem ezen kívül is szimpatikusak a fiatalokkal történő megnyilvánulásai. Mit szaporítsam a szót, még aznap délben az Üllői úti klubházba siettem és aláírtam a szerződést. Napjainkban - immár nem edzőként -, de igyekszem segíteni a szeretett klubot és mindhalálig szolgálom az FTC-t…

Első mérkőzése: 1957. augusztus 3., Csepel: FTC - Ruch Chorzow: 2-O
Első tétmérkőzése: 1957.október 27., Népstadion: Ferencváros - Haladás: 1-3, NB1
Utolsó tétmérkőzése: 1972.április 5., Népstadion: Ferencváros - Wolverhampton: 2-2, UEFA Elődöntő Utolsó mérkőzése: 1972. szeptember 6. Tokió: FTC - Japán: 3-1
Búcsúmérkőzése: 1975. június 7. Üllői út: FTC - Vojvodina: 1-1
Az FTC-ben összesen 512 mérkőzésen szerepelt! (322 bajnoki, 168 nemzetközi, 22 hazai díjmérkőzés).
Góljainak száma: 116 (63 bajnoki, 53 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1962-63,1964,1967, 1968. Kupagyőztes csapat tagja: 1965 (VVK) , 1958, 1972 (MNK)
Olimpiai bronzérmes: 1960 (Róma), EB bronzérmes: 1964 (Madrid)
A magyar válogatottban 41 alkalommal játszott (1960-1968) - 4 gól.
Öregfiúk Európa válogatott: 1973-ban Anglia ellen két alkalommal.
Az FTC örökös bajnoka és az FTC Aranydiploma tulajdonosa.