- Végre megtört a jég - mondta Ferenczi István. -Lipcsei Peti sérülése óta nem volt az igazi a csapat játéka, különösen a Jászberény ellen voltunk nagyon tompák. Nem sikerültek az utolsó passzok, nem éreztük a ritmust. Ennek tükrében kicsit tartottam a Szolnok elleni meccstől, ugyanis tudtam, hogy az előző szezonban kétszer is legyőztek minket. A félelmem azonban alaptalan volt, nagyon pörgött a csapat, bejött szinte minden. Érzésem szerint a hatvanadik perctől fogva az ellenfél elkészült az erejével, innentől fogva csak a gólkülönbség volt kérdéses.

A játékos nagyon várja a jövő csütörtöki Haladás ellen meccset, de egyelőre még a hétfői váci kirándulás foglalkoztatja.
- Úgy érzem a csapat egyre jobb, bízom abban, hogy a Vác ellen folytatjuk a Szolnok elleni játékot. Keddtől már a kupameccs lesz előtérben. Láttuk a Loki elleni játékát a Haladásnak, masszív jó csapat, de mi a Ferencváros vagyunk, nem félünk senkitől! Éreztetni kell ezt velük, mögöttünk a fantasztikus Fradi-tábor, mitől féljünk? Jó csapatmunkával, kellő odafigyeléssel, meglesz a továbbjutás, ebben biztos vagyok. A meccs pikantériája, hogy amikor felkerültem a Győr első csapatába, Csertői Aurél még a játékostársam volt, most meg ő ül az ellenfél kispadján.

Csapatkapitányunk, Lipcsei Péter az elmúlt hetekben többször kritizálta a nyári erősítést. Hasonló a véleménye csatárunknak is.

- Véleményem szerint jobban le lehetett volna "tutizni" ezt a bajnokságot. Sokan vagyunk, sajnos túl sokan. Úgy vélem a több tucatjátékos helyett lehetett volna két-három minőségi játékost hozni, ebben az esetben egy erős mag jött volna létre, amin a nyáron csak finomítani kellett volna. Sokat beszéltem Terry Robinsonnal a nyár folyamán, remélem komolyan gondolja, amit mondott. Ő egy erős, nemzetközileg jegyzett csapat kialakításáról beszél, az öltözői pletykák szerint a télen ebben lesz is előrelépés. Komoly játékosok érkezése várható a hírek alapján, ami csak a hasznunkra válhat. Remélem egy szűkebb, erősebb kerettel vágunk majd neki a tavasznak.

A csatárt sokan szeretnék a válogatottban látni, de Ferenczi egyelőre erre nem lát sok esélyt.
- A másodosztályból szinte biztosan nem válogatnak majd be, de nem adom fel. Szívügyem a nemzeti tizenegy, a feljutás után (amiben biztos vagyok) eljön az én időm és újra magamra húzhatom a címeres mezt.

A beszélgetés végén Ferenczi kitért a szurkolókra is, akik már az első meccsen dalt írtak neki.
- Hihetetlenül jó Fradi játékosnak lenni! Ellenfélként sokszor éreztem, hogy nem szeret a Fradi-tábor, ez rossz érzés volt, de remélem a mostani ellenfeleink is ezt érzik. Hiszem, hogy visszatér a régi idők hangulata, amikor már a Fradi-pályához érve remegni kezdett az ellenfél. Az itt töltött idő alatt rengeteg szeretet kaptam, külön dalt is írtak nekem az egyik oldalsó szektorban. A góljaim után eddig rendre a kilences szektornál ünnepeltem (onnan is rengeteg bíztatást kapok), valahogy mindig arra jött ki a lépés, de ígérem a következő gólom után a másik irányba megyek ünnepelni. A hetes szektorból rengeteg pozitív bekiabálást hallok, úgy érzem, én és Tóth Bence közel állunk az ott helyet foglaló szurkolókhoz, a következő gólomat velük szeretném ünnepelni.