Mi volt az oka annak, hogy távoztál a Ferencvárostól?
- Az elsődleges ok az volt, hogy a Ferencváros vezetői szerintem nem gondolták komolyan azt, hogy marasztaljanak. A lapokban olvastam arról, hogy szeretnének megtartani, de a mai napig nem kaptam meg írásban az elképzeléseiket a tartozás kiegyenlítéséről, és sem szóban, sem írásban nem tájékoztattak engem arról, hogy mik az elképzeléseik a jövőben velem. Számítanak rám? Milyen feltételekkel kínálnak új szerződést.

Mi az oka ennek?
- Nem tudom. Nyilván kisseb bajuk is nagyobb annál, mint, hogy az én ügyemmel foglalkozzanak most, ami miatt én nem haragszom, és nincs is bajom ezzel, de tekintettel erre nem lehetek. Nehéz döntést kellett meghoznom, amit egyedül talán a Ferencváros vezetői könnyítettek meg. Felejthetetlen és maradandó éveket töltöttem az Üllői úton, nem tudom, lesz-e még számomra visszaút a Ferencvárosba, nem rajtam fog múlni. Nagyon sokat kaptam ettől a klubtól, nagyon sokat is tanultam az Üllői úton, ha értek is negatív élmények, azok mind eltörpülnek azon pozitív élmények mellett, amelyet ez a kétségkívül egyedülálló klub jelentett.

Mennyi pénzzel tartozik Neked a Ferencváros?
- Nem egetverően nagy összeg, ami nem is csoda, hiszen egy évvel ezelőtt tekintettel voltam a klub akkori helyzetére, és vállaltam azt is, hogy előnyösebb ajánlatokkal szemben az ügyeimet intéző Careers Management Group tanácsára, illetve a megérzéseimre hallgatva a Ferencváros mellett döntöttem. Nekem ez az év nem a pénzről szólt. Még egy ilyen évet viszont - főleg úgy, hogy még ezt a pénzt sem kaptam meg - már nem engedhetek meg magamnak.

Haragszol valakire?
- Nem. Nagyon sokféle emberrel találkoztam itt az Üllői úton, sok dolgot átéltem, de nincsen harag bennem senkivel szemben. Az elmúlt egy év folyamán egyfolytában tartozott nekem a klub, de ezt elfogadtam, együtt éltem ezzel, egyedül azt nem voltam hajlandó aláírni, hogy nem teszek jogi lépéseket a Ferencvárossal szemben, azaz nem jelentem fel a klubot. Azt mondtam a vezetőknek, hogy én ilyet le nem írok, mégpedig azért nem, mert sértőnek érzem azt, hogy velem egy ilyen papírt alá akarnak íratni. Úgy voltam vele, és ma is úgy gondolom, hogy ismerhetnek annyira, hogy nem fogok a klubom ellen fordulni. Soha nem tettem ilyet. Nem azért tértem vissza egy éve, hogy feljelentsem a Ferencvárost. Ezt egyes vezetők nehezen értették meg, és kételkedtek talán a szavamban, de az idő nem őket igazolta, hanem engem. Soha nem döngettem a mellemet, hogy mekkora fradista vagyok, de a saját normáimhoz tartottam magam mindig, abba pedig nem fér bele, hogy egy nehéz helyzetben lévő klubot zsaroljak. Hozzáteszem azt viszont elvárom, hogy a Ferencváros amint abba a helyzetbe kerül, hogy megteheti, haladéktalanul fizesse ki a szerződés szerint nekem járó pénzt, de gondolom, hogy ezzel nem lesz probléma.

A szurkolók szerinted, hogy fogadják a döntésedet?
- Remélem, sőt biztos vagyok abban, hogy megértik. Aki nem érti, annak csak nagyon hosszasan tudnám megvilágítani az okokat, és olyan részletekbe kellene belemenjek, amelyek esetleg negatív dolgokat is felszínre hoznának a Ferencvárossal kapcsolatban, ehhez pedig nem vagyok partner. Kaptam annyit ettől a klubtól, és tisztelem annyira ezt a klubot, hogy ilyet soha ne tegyek. A szurkolóktól rengeteg szeretetet kaptam, akkor is mellettem álltak, például németországi betegségem idején, amikor, a legközelebbi barátaimon, és családtagjaimon kívül senki. Volt sok olyan meccsem az elmúlt egy évben, amikor kizárólag a szurkolókért, vagy Lipcsei Péterért és Gellei Imréért voltam képes túltenni magamat bizonyos dolgokon. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mindent megtettem ami tőlem tellett, és nagyon sajnálom, hogy ez kevés volt a feljutáshoz. Igen, volt olyan, hogy vergődtem, volt olyan, hogy egy percét sem élveztem a pályán töltött perceknek, de büszke vagyok arra, hogy Lipcsei Péterrel együtt mindig odaálltunk, mindig adtuk az arcunkat mindenhez. Ha kellett sérülten játszottam, de soha nem vontam ki magamat semmi alól, olyankor sem, amikor mások esetleg ezt ilyen-olyan indokkal megtették. Nem tettem, mondtam olyat amit ne vállalhatnék, ami miatt bárkitől, és bármikor elnézést kellene kérnem.

Lipcsei Pétert és Gellei Imrét kiemelted. Miért pont őket?
- A Ferencvárosban nagyon sokat tanultam, sokat kaptam. Annak örülök így visszatekintve az elmúlt pár évre, hogy megismerhettem többek közt szegény Nagy Bélát, aki már nincs köztünk, de aki a Ferencvárosról rengeteget tudott, és aki tényleg ennek a klubnak élt. Boldog vagyok, hogy Lipcsei Péter mellett játszhattam, aki igazi sportember, akit gyermekkorában még olyan alapelvekre tanítottak meg, amelyek szerint én is gondolkozom a futballról. Garami József és Gellei Imre pedig két olyan edző volt, akikkel öröm volt együtt dolgozni, és akik akkor is emberek, sőt úriemberek tudtak maradni, amikor az már egyáltalán nem volt indokolt. Azt hogy velük, és Péterrel, illetve a ferencvárosi szurkolókkal összehozott a sors, azt nagyon köszönöm. Nagyra becsültem Zoran Kuntic munkáját is, és emberi megnyilvánulásait is, és sajnálom, hogy csak rövid ideig tudtunk együtt dolgozni, ahogy azt is sajnálom, hogy a Csank Jánossal való közös munka ezúttal is elmarad.

Miért pont a Paksot választottad?
- Több NB I-es klub megkeresett, kitartóan hívtak, éreztem, hogy fontos vagyok nekik, ami jól esett. Az ajánlatok közül azért a Paksé lett a befutó, mert a szívemre hallgattam, úgy éreztem, hogy most ez az a csapat, az az öltöző, ahol a legtöbbet tudom kihozni magamból. Azt sem titkolom, hogy kikértem például Gellei Imre véleményét is a döntés előtt, és ő is egyetértett a mostani döntésemmel.

Mi lesz ha ellenfélként kell visszatérjél az Üllői útra?
- Remélem erre nem kerül sor, de az én felfogásom szerint mindig barátként jövök majd, és remélem úgyis fogadnak itt mindig. A magam részéről csak sajnálhatom, hogy két alkalommal is játszottam a Ferencvárosban, ám sajnos egyszer sem olyan időszakban, amikor minden zavartalan lett volna, és ennek a hatalmas hagyományokkal rendelkező klubnak a szellemisége ugyanaz lett volna, mint a korábbi években, s biztos vagyok abban, hogy ezt nem egyedül én sajnálom. Nagyon remélem, hogy a Ferencváros rövid időn belül ismét olyan klub lesz, amelyről nagyon sokan szeretettel, de legalábbis mindenki tisztelettel beszél majd. Én biztosan mindig így teszek, mert nem felejtem el mindazt, amit itt kaptam.