A 2-es szektor alakulási éve, ellentétben a napjainkban alakuló csoportokéval, nem meghatározható, hiszen egy folyamat része volt. Az elnevezés sem fedi teljesen a valóságot, hisz "a Kettes" az 1-es szektor felső részén található.
Azt is lehet mondani, hogy a "Kettes" volt az első olyan különálló csoport, amelynek nevet adtak, mert akkoriban még nem voltak csoportok, csak táborok. A kettesnek éppen ezért nem is volt, soha csoport drapija. A későbbiekben volt egy-két próbálkozás olyan drapival, ami mögött főként a" Kettes" állt (Frank City hooligans, Green kommandó) de ezek rövid életűnek bizonyultak.
A" Kettes" története a 80-as évek végén kezdődött.
A kettes szektor tagjai már az úgynevezett "Kettes" korszak kezdete előtti években is jártak meccsre és a Fradi tábor tagjai voltak, de a legtöbben nem ismerték egymást. A Fradi tábor ebben az időszakban igaz, hogy többezer embert jelentett, de 3-5 fős baráti társaságokból állt össze és ezért nem volt egységes.
Ennek a tagoltságnak volt az eredménye, hogy bár az ország legnagyobb szurkoló táborával rendelkeztünk, mégsem mi voltunk a legerősebbek, mert nem volt egység és pld a lilák 30-40 fős egységes társasága több ízben is győztes csatát vívott a Fradisták ellen.
A "Kettes szektor" a Fradi tábor hasonló gondolkozású és életszemléletű tagjaiból állt össze, hónapok folyamán.
A hazai mérkőzéseken a kapu mögötti rész jobb oldalán egy főként kőbányai Fradistákból álló 8-10 fős társaság alakult ki, akik magukat "angol szárny"-nak nevezték. A 89-es Admira-Ferencváros mérkőzésen az "angol szárny" már 15-20 fővel volt jelen. Ennek a társaságnak és Hypósnak az antwerpeni utazás alatt történt összebarátkozása jelentette a "Kettes" kezdetét.
Ez a túra, döntően befolyásolta az eseményeket, hisz ez volt az első olyan mérkőzés, ahova Ferencvárosi szurkolók külföldre nagylétszámban egy többnapos út keretében kisérték el kedvenceiket. Ezalatt az utazás alatt az addig csak felszínes ismeretségben lévő és csak a mérkőzések ideje alatt találkozó későbbi "Kettes" tagok egy összetartó baráti társaságot kezdtek alkotni.
Ennek a baráti társaságnak a kialakulását segítette elő, hogy a 90-ben nyílt Simon Söröző egy olyan törzshelye lett a kettesnek, ahol már nem csak a meccsnapokon, hanem a hét minden napján találkoztak egymással, s minimum 15-20 fő mindennap jelen voltak közülük a Sörözőben.
Ebben rejlett a "Kettes" igazi ereje, hogy egy igazán összetartó barátságokon alapuló, az egységet kifejező csoport lett. A kettesen belül tényleg érezhette az ember azt az érzést, hogy milyen lehet a "Fradi nagy családjához" tartozni. Ebben az időszakban a "Kettes" tagjai a focimeccseken kívül, más szakosztályok fontosabb mérkőzésein is jelen voltak, jártak vízilabdára, jégkorongra és kézilabdára is.
A következő idegenbeli Újpest meccset megelőzően a Fradisták az Árpád-hídi aluljáróban találkoztak. A lilák jó szokásukhoz híven
megtámadták a Fradistákat, de a "Kettes" Hypós vezetésével nem csak felvette velük a harcot, hanem győzelmet is aratott felettük!
Ez volt a "Kettes" egyeduralkodásának a kezdete.
A "Kettes szektor" létszáma némely meccseken a 150-200 főt is elérte. Pedig nem mindenki lehetett "Kettes szektoros", hiszen a "Kettes szektor" tagjának lenni rangot jelentett és a "Kettes szektor" törzstagjai nem engedtek akárkit maguk közé. Ez azért volt lényeges ,mert így a "Kettes" nem tudott "felhígulni" és hosszú időn keresztül megtudta tartani az egységét.
A "Kettes szektor" kivívta azt a rangot, hogy már nem csak a pályán és szurkolásban, hanem az úgynevezett "3 félidőkben" is egyeduralkodóvá vált a Ferencváros hazánkban, sőt külföldön is mindenhol megállta a helyét.
A későbbiek folyamán "Kettes" egységet és a tagok Fradi iránti szeretetét használta ki sok olyan Ferencvárosi vezető, akik a Ferencvárosban betöltött pozíciójuk és önös érdekük céljából a "Kettes" nevével fenyegetőztek.